Az elmúlt napokban tovább keresgéltem a szociális és pedagógiai szakképzések között, mert még mindig izgat ez a terület és szeretném pontosabban látni a lehetőségeket. Ekkor találtam rá a pedagógiai asszisztens képzésre, amely az új OKJ-ban a pedagógiai és családsegítő szakképesítés részeként található meg, és amelynek az értéke igencsak megnőtt az új törvény hatására. Az új Köznevelési Törvény szerint ugyanis 2013-tól kötelező lesz pedagógiai asszisztenseket alkalmazni az óvodákban és az általános iskolákban egyaránt.

Mindezt - lásd a fenti kis táblázatot - a törvény 2. sz. melléklet tartalmazza, amelynek előírása szerint a költségvetés fogja finanszírozni a pedagógiai asszisztensek alkalmazását. A törvény szerint továbbá minden iskolában 100 tanuló után egy főt kell alkalmazni, míg óvodában három csoportonként egy fő az előírt létszám.

Mindemellett a szakképzés (pedagógiai- és családsegítő) egyben családsegítői munkakörre is felkészítést nyújt, így az elvégzésével két lábon lehet megállni. A szakképzés besorolását tekintve pedagógiai munkakörnek számít. Nem véletlen, hogy a képzés moduljai között szerepelnek egyrészt a pedagógiai, pszichológiai feladatok, másrészt az oktatási tevékenység, harmadrészt a kapcsolat családokkal, valamint a családpedagógiai gondozás moduljai.

Mint mindig, most is felmerül a kérdés: mégis mit csinál, mivel foglalkozik a pedagógiai (vagy oktatási) asszisztens? Azt már tudjuk, hogy nagy szükség lesz rájuk az elkövetkező időkben, ezért állásajánlatban feltehetően nem lesz hiány, a munkaköri leírások viszont sokszor sok mindent tartalmaznak, aminek a valóságban csak töredéke valósul meg.

Az biztosnak látszik, hogy  a pedagógiai- és családsegítő legnagyobb részben a tanárok (pedagógusok) munkáját segíti, így azokon a területeken van a legnagyobb szerepel, amelyre a tanároknak már nem jut idejük. Többek között gondozási feladatokat végez (például részt vesz a higiénés szokásrendszer kialakításában),  emellett felügyeli, kíséri a gyermekeket (például ebédelni vagy a játszótérre, vagy valamilyen programra, illetve ügyeleti időben ott marad a gyerekekkel).

A tanulókkal való közvetlen kapcsolat mellett számos esetben lehet rá szükség adminisztrációs feladatok végzésénél, leginkább közvetítői feladatok terén: kapcsolatot tart az ifjúságsegítővel, a gyermekvédelmi felelőssel, a szociális intézményekkel, a hátrányos helyzetű gyerekekkel és családjaikkal (ezért fontos, és a tananyag része is, hogy megismerje és átlássa a szociális intézményrendszert, ami például egy pedagógusnak nem feladata). Utóbbi esetében előfordulhat az is, hogy családpedagógiai gondozási feladatokat végez, azaz családlátogatásokra megy, vagy konzultál a szülőkkel és gyerekeikkel egyaránt.Éppen ezért különösen fontos, hogy a leendő pedagógiai asszisztens jó megfigyelő legyen, hiszen neki (is) észre kell vennie, ha egy gyermek és/vagy családja különleges bánásmódot igényel. Ugyanígy szükség esetén fel kell hívnia rá a figyelmet, ha egy gyermek problémás viselkedést mutat és megfelelő hozzáértéssel kell alkalmaznia a differenciált bánásmód szabályait. 

(Mindebből az tűnik ki, hogy ez a munkakör nagy felelősséggel jár, hiszen gyermekek sorsa is múlhat azon, hogy hogyan végzed el a feladatot. Szerintem ez ugyanúgy hivatás, mint a pedagógus szakma, és az nem működik, ha valaki csak úgy végzi el. A túlterhelt tanárok mellett nagyon nagy szükség van segítségre, ezért - és nyilván az új törvény is ezért írja elő a kötelező alkalmazást - a pedagógiai asszisztensek jobbkezei lehetnek a tanároknak, és jó együttműködéssel olyan terheket vehetnek le a vállukról, melyek hatására az egész pedagógiai-iskolai munka hatékonyabbá válik.)

Azt valószínűleg iskolája válogatja - illetve az új törvény hatására fognak még jobban kialakulni a szereposztások/feladatkörök a következő időszakban -, hogy mennyire ad lehetőséget a pedagógiai asszisztensnek arra, hogy a tananyagok előkészítésében részt vállaljanak. Az biztos, és már most is igaz, hogy az asszisztensek szükség esetén - például nagy létszámú csoport, differenciált oktatás - közreműködnek a tanórákon, szintúgy ott vannak a napköziben és a már említett tanórán kívüli foglalkozásokon, melyeket nem ritkán ők is szerveznek.          

L. Ritók Nóra iskolaigazgató (egyébként ITT is vezet egy blogot, nagyon szimpatikusan ír) írt egy bejegyzést az általa tapasztaltakról, ami aztán vitát is indított. Azt hiszem, fontos dolgot vetett fel, és nem hallgathatóak el a negatívumok sem egy-egy szakmával kapcsolatban. Bár a bejegyzés képzettséget firtató része már nem helytálló, hiszen igenis kell képzettség az asszisztemsi munkakörhöz, ettől függetlenül érdemes elolvasni és elgondolkozni a benne írtakon.

Ami jó ebben a bejegyzésben, hogy számos cáfoló reakció érkezett rá, ami azt bizonyítja, hogy igenis sokan vannak, akik komolyan veszik és HIVATÁSKÉNT kezelik ezt a szakmát, és a szívüket-lelküket kiteszik a gyerekekért. Alább kivonatoltam a számomra sokatmondó részeket, de aki teljes terjedelmében kíváncsi az írásra és a kommentekre kattintson IDE.

Azt viszont mindenképpen le kell szögeznem még itt, hogy ebből is látszik, mennyire fontos, hogy akik ezt a szakmát választják és végzik, azokban legyen kellő alázat a szakma irányába. Semmi sem maradhat rejtve, ezért azzal járunk a legjobban, ha a szakmánkat - csakúgy az odáig vezető utat - tisztességgel visszük végig. Egy-egy szakma becsületét, társadalmi megbecsülését ugyanis éppen az adja meg, hogy mennyi olyan képviselője van, aki jó hírét viszi a világba.

Indító bejegyzés részlete:

"Az iskolák zömében segíti a munkát valamilyen, a munkaügyi szervezetek által támogatott foglalkoztatásban pedagógiai asszisztens. Ennek a feltétele általában érettségi. Szakértelem nem szükséges hozzá, kísérgetni, ebédeltetni kell csak, vigyázni rájuk, ha a pedagógus nincs jelen. Ez nem számít szakmának, hivatásként szóba sem jön, csupán valami átmeneti állapot. Így persze senkitől nem várható el, hogy „teljesítsen”. De úgy vélem, azért talán ezt is lehetne emberségesebben csinálni. Hiszen gyerekekről van szó, akkor is, ha problémásak."

Reakciók:

"És az igazi problémát nem a gyerekek jelentik." Bizony, nem. Hanem a felelős funkcióban ülő "szakemberek", akik ilyen szinten értenek a szakmához. Nálunk szerencsére más a helyzet. Hozzáértő, lelkes pedagógiai asszisztensünk van."

"A legtöbb hozzám beérkezett pedagógus panasz folyton visszatérő konzervje: a gyerek külön figyelmet, két embert kíván. Elvileg tehát nagyon is üdvös lenne a pedagógiai asszisztens személye, jelenléte, segítsége, persze nem kizárólag az ebédeltetésnél. Viszont be kellene őket illeszteni az iskola egész pedagógiai programjába, működésébe, értelmes, ellenőrizhető, megtárgyalható helyet, szerepet, feladatot kell nekik találni, és folyton figyelni, segíteni kellene őket, ahogy persze egymást, az egész közös munkát is. Hol van ilyen működő gyakorlat, hol van egyáltalán koncepcionálisan és a folyamatok legapróbb lépéseiig is tervezett, megtárgyalt és újratárgyalt (elemzett, korrigált stb) közös tudatos, szakmailag egybefogott pedagógiai működés, amibe bárkit (gyereket, tanárt, ped. asszisztenst, laikus segítőt...) be lehetne illeszteni? Ha nincs, mit is kérhetünk számon az emberiességi minimumon kívül - és azt vajon hatékonyan számon tudjuk-e kérni, ha nincs annál magasabb, szakmaibb szint?"

"Jómagam is pedagógiai asszisztens vagyok, egy problémás iskolában a Jászág egyik városában.
Az iskola tanulói 99% ban hátrányos helyzetűek.( SNI, BTMN stb ). Kolleginámmal mindennap újult erővel és lelkesedéssel vetjük magunkat bele a munkába. Mind a helyettesítésekbe, mind a felügyeletre, ebédlőbe kísérésnél mindenhogy. Nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy ne ítéljen el minden pedest. Szó szerint felháborított ez a cikk, hogy csak átmeneti állás és nem tekintik fontosnak sem a tanárok, sem az asszisztensek. De igen, nagyon is!! Abban igazat adok mégis, hogy nem lehet minden jött ment embert ilyen feladatok elé állítani. Egy pedesnek mindig naprakésznek kell lennie, minden tantárgyhoz értenie kell, sokszor a szülő helyett is szülőnek kell lennie, és még egy kicsit mókamesteri adottságok sem ártanak."

"Nekem az életem a gyerekekkel való foglalkozás. Pedagógiai asszisztens vagyok és szerintem ezt csak szívvel-lélekkel lehet csinálni.Sajnálom, hogy vannak ilyen negatívumok. De részemről ez HIVATÁS!!!! Sárospataki főiskolán végeztem:tanító-ember és társadalom ismeret szakon. Sajnos nem kaptam munkát, így lettem pedagógiai asszisztens, amit szintén elvégeztem."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.