Az elmúlt hetekben mást sem csináltam, csak különböző felsőfokú szakképzést kínáló intézményekkel ismerkedtem. Abból indultam ki, hogy mivel a választási lehetőségek óriásiak, időt kell szánnom a döntésre, ami nemcsak a következő két évemet, de az azt követő időszakomat is nagy mértékben meghatározza.

Azt már világosan látom, számos előnye van a szakképzésnek: felkészít a továbbtanulásra, utat nyit a téged érdeklő terület felé, s az sem kizárt, hogy szakmát ad a kezedbe (feltéve, ha ügyesen élsz a lehetőségekkel).

Szép lassan kiderült, hogy a hangzatos, nagy csinnadrattával beharangozott képzések számos buktatót rejthetnek. Mindenképpen gyanús, ha ingyenesnek hirdetik magukat, mert olyan bizony nincs, hogy egy iskola csupán jó szándékból tanít. Talán tisztességesebb formája a képzésnek, ha vállalják, hogy igenis lesznek költségek, ahelyett, hogy hitegetnek az ingyenességgel, majd mikor már nem tudsz mit tenni - hiszen beiratkoztál, és benne vagy egy képzésben - különféle jogcímeken pénzeket szednek be.

Már többször írtam, de muszáj leírnom még egyszer, ugyanis az iskolák utáni kutatások során még jobban megerősödött bennem, hogy a legtöbb a tanárokon múlik, akik majd tanítanak. A kötelező tananyag minden képzésen ugyanaz, az viszont teljesen eltérő lehet, ki-mit tesz hozzá ehhez az anyaghoz - azaz milyen szintű tapasztalata van az adott területen -, és ki-hogyan adja mindezt elő.

Ebből a szemszögből, egyértelműen a Schola Europa viszi a prímet nálam - nyilván ebben közrejátszik, hogy unokatesóm révén első kézből hallottam sztorikat a tanárokról -, mert itt tűnnek a leghitelesebbnek az oktatók, így az átadott tudást is itt érzem a leginkább garantáltnak.

Amit biztosan érzek, hogy nem fogom az agyonreklámozott óriási iskolákat választani, mert túl sok bizonytalanságot és buktatót sejtek náluk. Sokkal jobban vágyom egy biztos rendszerre, egy kisebb közösségre, ahol figyelnek rám és figyelnek az igényeimre. A megérzéseim most a Schola felé vezetnek (kicsit még gondolkodom a Forrai Magániskolán), ezért eldöntöttem, hogy holnap felkeresem az iskolát, és alaposan körülnézek.

Vajon mit fogok érezni a helyszínen? Vonzalmat? Kétségeket? Otthonosságot?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.