Nálam annyit értek el a röghözkötés folyamatos szajkózásával és alkotmányba emelésének tervével, hogy jelenleg semmire sem vágyom jobban, mint külföldön kipróbálni a tehetségem. Eldöntöttem, hogy a hallgatói szerződést - hiába mondja Berlinger Edina a Budapesti Corvinus Egyetem Befektetések és Vállalati Pénzügyi Tanszék docense az Index videóban, hogy a hallgatói szerződést úgyis eltörlik - semmilyen körülmények között nem írom alá.
 
Egyrészt, mert morálisan kiráz tőle a hideg (hát kultúrmegoldás 20 évre meghatározni az életemet még akkor is, ha csak papíron???), másrészt mert az ördög nem alszik, és én nem szeretnék 15 év múlva levelet kapni az aktuálisan regnáló kormánytól azzal a felszólítással, hogy most aztán fizessem vissza a tanulmányaim árát, harmadrészt mert tudok jobbat az elkövetkező időszakra, amíg az okosok ki nem találják, mit akarnak a felsőoktatással.
 
Úgy érzem, egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy kimondjam: az idei év nálam nem a felsőoktatási felvételi jelentkezés éve lesz. Ha csak összehasonlítom, hogy tavaly a barátaim mit éltek át ugyanebben az időszakban, arra jutok, hogy bár akkor sem volt rózsás a helyzet, most aztán teljes a köd. Tavaly még lehetett tudni, hogy bár csökkent a felvehető emberek száma és nőttek a ponthatárok, de azért vannak biztos helyek és működő egyetemek. Idén azt érezni, hogy sem a felvehető emberek száma, sem a ponthatárok, sem az intézmények struktúrája, sem a finanszírozása nem megoldott. Egész egyszerűen nem érzem korrektnek azt, hogy egy ekkora katyvaszban izguljak a felvételi miatt és csináljam végig az egész hercehurcát.

A felsőoktatási rendszer átalakításának területén a meccsek nincsenek lejátszva. Nem véletlen vettük a fáradságot (Liával és Dórival), hogy feltérképezzük a felsőoktatás területén álló feleket. A tavaszi félévben még üléseket tervező Felsőoktatási Kerekasztal, a levegőben lógó röghözkötés, a finanszírozás és a struktúra átalakítás témakörei mind mind eldöntendő kérdések.

Ha pedig nem egyetem, és nem főiskola, akkor marad a külföldi munkavállalás nyelvtanulással egybekötve, vagy  egy szakképzés elvégzése itthon és INGYEN. Már az előzőekben megkaptam, hogy mégis mit várok a szakképzéstől, amikor itthon minden munkaadónak diploma kell, nem beszélve arról, hogy külföldön sem érek vele majd semmit. Bár akkor még nem néztem utána a trendeknek és kutatásoknak, de nagyon is piszkált, hogy miért is van az, hogy nincs értéke egy szakmának idehaza? Miért is kellene mindenkinek diploma? Öszinte leszek: a felsőoktatási intézmények szakkínálata egyáltalán nem erősített meg abban, hogy a diploma majd az egekbe emel. Van egy rakat szak, ami a gyakorlati életben - kevés kivételtől eltekintve - használhatatlan, és csak akkor és annak is valamit, aki kiemelkedőt alkot adott területen. Ugyanez persze igaz a szakképzés esetében is, mint ahogy az is, hogy mind a felsőoktatás, mind a szakképzés területén vannak erős szakok és erős szakmák, amelyekben érdemes a jövőt illetően gondolkodni.
 
Egyet kell értenem abban, hogy a magyar hagyomány szerint a diplomaszerzésre irányuló törekvés az erősebb, míg Európában sokkal népszerűbbbek a szakképzések. A 2011-es „A szakképzés megítélése” című Eurobarométer-felmérés szerint az európaiak csaknem fele szakképzésre iratkozik be a kötelező oktatás után. A képzés magas színvonala és a kiváló munkaerőpiaci kilátások miatt a legtöbb korcsoportnak általában kedvező véleménye van a szakképzésről - írják ugyanitt. (Nálunk ebben szerintem teljesen más a helyzet, amiről nyilván leginkább azok az iskolák tehetnek, amelyek csak a gyors meggazdagodás reményében képzik a diákokat, miközben nulla figyelmet fordítanak a színvonalra. Ezzel aztán hatalmas károkat okoz a magyarországi szakképzésnek.) 

A felmérés szerint - amelyet minden tagállamra kiterjedően, összesen 27 000 fő személyes megkérdezésével készítették el - a szakképzésnek általában kedvező a megítélése. Saját országukra vonatkozóan a válaszadók 71%-ában alakult ki pozitív kép a szakképzésről. A válaszadók 75%-a gondolta úgy, hogy magas a szakképzés színvonala. Emellett a jól képzett tanárok és oktatók (76%), a modern eszközökhöz való hozzáférés (82%), valamint a tanulmányok egyetemen való folytatásának lehetőségei (68%) játszottak fontos szerepet az összkép kialakulásában. Ahol viszont fejleszteni kellene az a máshol is kamatoztatható készségek és képességek átadása, mint például a kommunikáció és a csapatmunka (ugyanis 34% gondolta úgy, hogy ilyen készségeket nem sajátított el a szakképzés során).

Szintén érdekes Magyarországra vonatkozó adat: a megkérdezettek 46%-a javasolná a fiataloknak, hogy a szakképzést válasszák a középiskolai tanulmányok után, szemben az európai 32%-os átlaggal.


Munkaerőpiaci kilátások

A felmérés másik izgalmas eredménye az, hogy a munkaerőpiaci kilátásokat kifejezetten pozitívnak értékeli a szakképzés tekintetében. Eszerint Európában általában elismerik a szakképzési bizonytíványt, és nem feltétlenül várják el a diplomát a különböző területeken. A legmegdöbbentőbb, hogy a megkérdezettek több mint a fele úgy nyilatkozott, hogy szerintük KÖNNYEBB munkát kapni szakképzett fiatalként, mint diplomásként. (ITT nagyon jól lehet látni a különbséget a magyarországi megítélés és az európai megítélés között: míg hazánkban 42% gondolja úgy, hogy könnyebb szakképzéssel munkát találni, addig Európában ez a szám 56%)

  • A megkérdezettek 82%-a mondta azt, hogy a szakképzés azokat a készségeket segít elsajátítani, melyeket a munkaadók elvárnak.
  • A legtöbben egyetértettek azzal, hogy a szakképzés belépőjegy a munkaerőpiacon keresett (73%) és jól fizetett (55%) szakmák világába.
  • A válaszadók többsége (56%) úgy gondolja, hogy a szakképzett fiatalok nagyobb eséllyel találnak munkát tanulmányaik elvégzését követően, mint azok, akik általános közép-, illetve felsőfokú végzettséggel rendelkeznek.

Külföldi munkavállalás és mobilitás

Nem elhanyagolható kérdés (számomra például extra fontos, mert ha a szakképzés mellett döntök, akkor valószínűleg a külföldi munkavállalást is ki szeretném próbálni a szakképzés elvégzése után egy-két évig), hogy mennyit ér a szakképzési diploma külföldön, különös tekintettel az unióra.

A felmérésben arra a kérdésre, hogy a szakképzés lehetővé teszi-e a diákoknak, hogy képzési idejük egy részét külföldön töltsék, vegyes válaszok érkeztek: 43% egyetértett azzal, hogy a hazai szakképzések megadják ezt a lehetőséget a diákoknak és a gyakornokoknak, míg 35% nem. 

Mindenesetre biztató adat, hogy a megkérdezettek 49% gondolja úgy, hogy akik szakképzésben részesültek, azoknak könnyű szakterületükön egy másik tagállamban elhelyezkedni (32% szerint nehéz).

TOVÁBBI HASZNOS OLVASNIVALÓ:

A bejegyzés trackback címe:

https://tovabbtanulas.blog.hu/api/trackback/id/tr865096738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása