Volt bennem némi izgatottság, amikor elindultam a Schola Europa felé. Ahogy a Keleti pályaudvar irányából egyre közelebb és közelebb értem pedig egyre csak fokozódott. Végig azon gondolkoztam, vajon hogyan fogadnak majd, segítőkészek lesznek-e, mit szólnak ahhoz, hogy szeretném körbejárni az egész iskolát.

Legalább öt percig csak álltam a kapuval szemközti oldalon, és alaposan szemügyre vettem az épületet. A homlokzata patinás, igazi iskolai hangulatot sugároz, hasonlóképpen az épületből kiemelkedő hatalmas kétszárnyú ajtónak. Amikor ránézel, az jut az eszedbe, hogy „itt aztán komolyan veszik a tanítást". Hasonló atmoszférát a budai várban lévő Széchényi Könyvtár áraszt, melynek falai között egyszerűen jobban megy a koncentrálás. Azt hiszem, ezt a jelenséget nevezik a hely szellemének.

Odabent körülbelül nyolc perc kellett hozzá, hogy elmúljon a szorongásom. Az információs pultnál álló fiatalember pont azzal a típusú megértő segítőkészséggel fordult felém, amire egy magát idegenül érzőnek szüksége van. (Nyilván van tapasztalata a riadt, óvatos tekintetek felismerésében, s a bizonytalan léptek megfigyelésében.) Külön pozitívum, hogy a kérésemtől nem esett hasra. Mondtam, hogy nem beiratkozni jöttem, hanem egyfajta felderítésre; s nagyon boldog lennék, ha körbejárná velem az iskolát.

Végül nem a szimpatikus fiatalember, hanem a Schola Europa gondnoka - akiről kiderült, hogy Erdélyből származik, de az elmúlt nyolc évben otthonra lelt Magyarországon - lett a kísérőm. A legfelső emeletről indultunk, és majd' az összes terembe benézhettem, ami azért is elképesztő, mert körülbelül húsz teremről beszélünk emeletenként. Sőt. A különlegesebbeket - mint a tévés felvételek helyszíne, a rádióstúdió vagy a csecsemő gondozásra berendezett szoba - tüzetesebben is megnézhettem. Volt olyan terem, ahol csak álltam és álltam, miközben megelevenedett egy jövőbeni óra képe. A hatalmas előadónál megtudtam, hogy vannak olyan tanárok, akiknek az előadásán talpalatnyi helyet sem találni, a diákok egyszerűen rajonganak értük.

A rádióstúdióban minden ugyanolyan élethű, mint egy igazi rádióban: a spotméterek, a képernyők, az állványos mikrofonok. (Ez volt az egyik olyan helyszín, ahol sokáig időztem. Éppen letettem arról, hogy a média képzés irányába induljak el - de erről később -, viszont ebben a stúdióban megint elfogott a vágy. Mennyire jó lenne, nap nap után itt gyakorolni és betekintést nyerni a színfalak mögé.)

A csecsemő szimulációs szobáról azért készítettem képeket, mert berendezése egyedülálló, minden megtalálható benne, ami a csecsemőgondozás elsajátításához kell. Az egész terem nagyon élethű, belépve egy új világba csöppensz, ahol minden a babákról és a gondozásukról szól. Azt hiszem ezt tényleg csak így lehet elsajátítani. Gyakorolni kell a mélyvízbe dobás előtt.

Az előadók színvonalasan felszereltek, nem láttam olyan termet, amelyben ne lett volna projektor, nagy képernyős tévé, és/vagy intelligens tábla. A legtöbb teremben számítógépek is vannak - a web-programozó képzésnek ezek elengedhetetlen eszközei -, és a legfelső emeleten kialakítottak egy könyvtárszobát, ahol nyugodt körülmények között lehet tanulni, ha igényed van rá.

Nagy előnye az egész épületnek, hogy hatalmasak az ablakok, így minden terem maximálisan világos. De, ami talán még ennél is fontosabb - viszont nem tűnt fel elsőre, csak miután fél órája sétáltunk a termek között - az a tágasság érzet, amit a nagy belmagasság ad. Az embernek az az érzése, hogy itt van helye és van tere a gondolatnak. Nincs zsúfoltság, nincs összenyomottság, cserébe van tér és levegő.

A Scholában egyébként minden teremnek külön neve van (ezt már korábban is írtam, de a gondnok megerősítette, hogy az igazgatónő nevezte el a termeket), és a legtöbb név alatt egy-egy idézet is olvasható. Felfedezésük külön izgalom :-) A büfét is lefotóztam - itt különösen a székek tetszettek -, és van a földszinten egy társalgó rész, ahol egyrészt a tanulmányi ügyeket tudod intézni, másrészt közösségi térként funkcionál.

Mivel az iskolában van fitness-wellnes asszisztens képzés (emellett a Schola Europa együttműködik egy tánciskolával), külön tánctermeket alakítottak ki hatalmas tükrökkel. Kicsit kínos volt, mert véletlenül sikerült benyitnunk egy olyan terembe, ahol éppen táncoktatás folyt; szerencsére az oktató kedvesen reagált a meglepetésre, nekem pedig volt alkalmam bepillantást nyerni egy valódi órába. Igaz, szinte kizárt, hogy kortárs- és modern táncképzésre fogok jelentkezni (ez is van nappali és esti tagozaton), az viszont elképzelhető, hogy szerzek barátokat a táncosok közül. Azt mondták, az iskolában élénk hallgatói élet folyik, egész nap megy a nyüzsi és a pörgés, sőt az sem ritka, hogy nem csak barátságok, de szerelmek is szövődnek a falak között.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.